Szolgáltatásaim

Korán, tizenévesen eldöntöttem, hogy pszichológiával és irodalommal szeretnék foglalkozni. Tudatosan készültem, kerestem az irodalom és a pszichológia témáinak és módszereinek összefonódását. Középiskolásként Pszichológia az irodalomban című szakkört látogattam, pszichológiai jelenségek irodalmi művekben való megjelenéséről írtam tanulmányt. A bölcsész diplomamunkám börtönben élőkkel folytatott irodalomterápiás tapasztalatokból született meg. A Magyar Irodalomterápiás Társaság alapítótagja vagyok.

Azt vallom, hogy az irodalmi művek segítenek az emberi lélek, mások és saját magunk megismerésében; új nézőpontok, megküzdési módok és megoldások felé vezetnek.

Az irodalomterápia gyógyító munka irodalmi szövegek használatával; egy interaktív, kísérő folyamat, melyben a mű közvetítő, projektív felületként van jelen.

Az irodalomterápiát (eredeti nevén biblioterápiát, de a biblio- előtaggal a Bibliára asszociálás miatt szerencsésebb az irodalomterápia megnevezés) a XX. század első évtizedeiben kezdték alkalmazni szanatóriumban tartózkodó betegek és háborús veteránok gyógyításában. A könyvek hamarosan egyre nagyobb klinikai szerephez jutottak: kórházi könyvtárakat alapítottak, a szakemberek egyre szélesebb rétege (orvos, tanár, nővér, könyvtáros, szociális munkás) foglalkozhatott biblioterápiával. A ’70-es években a biblioterápia az öngyógyítás, a belső erők mobilizálásának egyik kedvelt módszereként vált divatossá szerte a világon az önsegítő könyvek (self-help books) megjelenésével. A módszer több formára hasadt, megszületett a klinikai biblioterápia fogalma: a beavatkozás olyan módja, amely a pszichés problémák széles körének felismerését, kezelését és gyógyítását, valamint az egyén problémamegoldó és megküzdő képességének fejlesztését hivatott szolgálni.

Képesítéseim